Szent István első magyar király a királyok tízparancsolatáról

Szent Imre herceghez

 

ELŐSZÓ,

melyben buzdítja a herceget atyai intelmeinek és parancsainak megfogadására.

 

A Szent Háromság és oszthatatlan Egység nevében.

 

1. § Mivel úgy érzem, hogy mindaz, amit Isten akarata alkotott és nagyon világos szabályokkal elrendezett, úgy az égbolt táv­lataiban, mint földünk e téres tájain az ész­szerűség erejétől hajtva él és létezik ; mivel továbbá látom, hogy amit ez életünk hasz­nára és díszére Isten kegyelme bőven enge­délyezett, úgymint királyságot, kormányzó­ságot, hercegséget, grófságot, főpapságot és egyéb méltóságokat, mindazt részint isteni

parancsok és intézmények, részint törvények, részint bírák, részint polgári törvénykezés, valamint a nemesek és élemedettek tanácsai, javaslatai kormányozzák, védik, osztják, szervezik ; és mivel biztosan tudom, hogy a földkerekség minden rendűi, bármily méltó­ságuk legyen, nemcsak jobbágyaiknak, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, taná­csolnak, javallanak, hanem fiaiknak is: azért én sem mulaszthatom el, édes fiam, hogy téged még ez életemben példákkal, parancsokkal, tanácsokkal és javaslatokkal ne gyámolítsa­lak, hogy azokkal majdan a magad és alatt­valóid életének szokásait ékesítsed, amikor a főhatalom átszálltával utánam majdan uralkodni fogsz.

 

2. §. Te pedig buzgó figyelemmel hallgatva, illik, hogy az isteni bölcsesség tanácsa mellett tartsd meg atyádnak parancsolatait, aki Salamon ajkával mondja : Hallgass fiam atyád tanítására és ne vesd meg anyád figyelmeztetését, hogy kedvelt személy légy és megsokasod­janak életed évei. Ebből a bölcs mondásból megtanulhatod: ha azt, amire atyai szere­tettel oktatlak, megvetnéd, ami távol legyen,

nem leszel tovább barátja sem az Istennek, sem az embereknek.

 

3. §. De hallgasd meg az engedetlen parancsmegszegők esetét és bukását. Ádám, kit a teremtő és minden teremtményt éltető úr a saját hasonlatosságára alkotott és köz­tisztességgel ruházott fel, széttörte a pa­rancsolatok bilincseit, mire tüstént elvesz­tette tisztességét, magasztosságát és a paradicsomból távoznia kellett.

 

4. §. Isten választott és szeretett régi népe is, mivel az utasítások ¹ Isten ujjaival szőtt kötelékeit széttépte, azért különféle mó­dokon elpusztult : egy részét ugyanis elnyelte a föld, más részét irtóhad ölte meg, egy részük pedig egymást gyilkolta.

 

5. §. Salamon  fia is, elvetvén atyjának békeszerető szavait, kevélységtől elkapatva, dárdaütésekkel fenyegette atyja korbácsa helyett a népet, azért sok rosszat szenvedett királyságában, végül letaszíttatott.

 

6. §. Hogy így ne járj te is, engedelmes­kedj nekem fiam! Gyermek vagy, gyönyörök cselédkéje, párnás ágy lakója, dédelgetve és nevelve minden gyönyörűségben, de ismeretlenek előtted a hadjáratok, a munka és a különféle népek támadásai, melyek közt én már majd egész életemet töltöttem.

 

7. §. Itt az ideje, hogy ne csak a párnák puhaságát élvezd, mert az tunyává és kéjel­gővé tesz, ami pedig elvesztegetése az erénynek, melegágya a bűnöknek és megvetése a parancsoknak. Részed legyen időnként szigorúságban amely figyelmedet feszülten arra irányítsa, amit parancsolok. Ezek előrebocsátásával tehát térjünk a tárgyra.

 

ELSŐ PARANCSOLAT.

A katolikus hit megtartásáról.

 

Mivel a királyi méltóság rangjára csak hívők és katolikus hitbe avatottak juthatnak, azért parancsolatainkban szent vallásunknak adjuk az első helyet.

 

1. § Mindenekelőtt parancsolom, tanácsolom, javallom, édes fiam, ha tiszteltetni kívánod királyi koronádat, hogy a katolikus és apostoli hitet oly gonddal és figyelemmel tartsd meg, hogy Istentől rendelt minden alattvalódnak példát nyújts és az összes egyházi férfiak méltán igaz keresztény hitű férfinak nevezzenek; enélkül, biztosra vedd, nem fognak sem kereszténynek, sem az Egyház fiának mondani.

 

2. §. Mert akik hamishitűek vagy hitüket nem töltik meg és nem ékesítik jó cselekedetekkel, miután cselekedet nélkül a hit meg­hal, sem itt nem uralkodnak tisztességesen, sem az örök királyságban vagy koronában nem részesülnek.

 

3. §. De ha a hit paizsát erősen tartod, tied az üdvösség sisakja is. Ezekkel a fegy­verekkel kellően küzdhetsz a láthatatlan és látható ellenségek ellen. Azt mondja ugyanis az apostol: Nem koronáztatik meg, csak aki igazán küzd.

 

4. §. A hit pedig, amelyről beszélek, ez állhatatosan higyjed és minden kételkedés nélkül tartsad, hogy a mindenható atya Isten, minden teremtmény alkotója, és az ő egyszülött fia, a mi Urunk Jézus, aki Szűz Máriától angyali híradásra született s az egész világ üdvéért kereszthalált szenvedett, és a Szentlélek, aki próféták és apostolok és evangélisták által szólott: tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen egy istenséget al­kotnak. Ez a katolikus hit, melyet, miként Athanasius mondja, ha valaki nem híven és szilárdan hisz, nem üdvözülhet.

 

5. §. Ha valaha a te hatalmad alatt akad­nának, ami távol legyen, kik a Szenthárom­ság ez összetételét megbontani, szűkíteni vagy növelni igyekeznének, tudd meg, hogy azok eretnekvezérség szolgái és nem a szent­egyház fiai.

 

6. §. Az ilyeneket ne tápláld és ne oltal­mazd, hogy magad is barátjuknak és párt­fogójuknak ne láttassál ; az efféle emberek ugyanis a szent hit fiait általában megfertő­zik, a szent Egyháznak ezt az új népét pedig¹ éppen siralmasan megrontják és szét is zilál­ják. Fő gondod legyen, hogy ez ne történjék.

 

MÁSODIK PARANCSOLAT

Az Egyházról és az egyházi rend fenntartásáról

 

A királyi palotában a hit után követ­kező hely az Egyházat illeti, melynek magvát előbb a mi fejünk, tudniillik Krisztus, elültette, azután tagjai, úgymint az apostolok és szentatyák szétplántálták és alaposan megmunkálták² úgy, hogy az egész világon elterjedt.

 

1. §. És bár mindig újabb sarjat hajt, némely helyeken mégis régi gyanánt léte­zik. De a mi monarchiánkban, édes fiam, még fiatal és újdonság gyanánt prédikálják, miért is fokozottabb és gondosabb ápolása szükséges, hogy az a jó, melyet az isteni kegyelem a maga mérhetetlen irgalmával nekünk érdemetlenül juttatott, a te henye­séged, restséged és hanyagságod által le ne rontassék és meg ne semmisüljön.

 

2. §. Aki ugyanis a szent Egyház méltó­ságát kisebbíti vagy bemocskolja, az Krisztus testének megcsonkítására tör. Maga az Úr mondta Péternek, akit szent Egyháza őri­zőjévé és kormányzójává tett : Te kőszál vagy és e kőszálra építem Egyházamat. Őt magát kőszálnak nevezte, de a ráépített Egyházat nem mondotta fából vagy kőből valónak, hanem a megtérített népet, választott, isteni nemzetet, a hitben jártas, keresztvízzel megmosott, kenettel megkent nyájat mondta és nevezi a rája épített Egyháznak.

 

3. §. Ha valamely szerencsétlen e szent Egyház tagjait vagy kicsinyeit megbotrán­koztatja, az evangélium parancsolata szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek nyakára és lemerítsék a tenger mélységébe; azaz: letaszítsák hatalma méltóságáról és maradjon az igazak Egyházán kívül oly világi nyomorúságban, mint a pogány és vámos.

 

4. §. Azért hát fiam, buzgó törekvéssel kell gondoskodnod arról mindennap, hogy a szent Egyház inkább gyarapodjék, sem­mint kárt szenvedjen. Ezért is nevezték a királyokat kezdetben felségeseknek, mivel gyarapították az Egyházat. Te is ezt tedd, hogy koronád dicséretesebb, életed boldogabb és kiadósabb legyen.

 

HARMADIK PARANCSOLAT

A püspök-nevezet és a főpapokat illető tiszteletről

 

A királyi trónt ékesíti a főpapok rendje, azért a királyi méltóságban a főpapok bírják a harmadik helyet.

 

1. §. Édes fiam, ezeket az öregeket úgy őrizd, mint a szemed fényét. Ha tiéd az ő jóindulatuk, senki ellenségedtől se félj. Ha ők támogatnak, biztos lehetsz minden dol­godban ; az ő könyörgésük ajánl téged a mindenható Istennek.

 

2. §. Őket ugyanis az Isten az emberi nem őreiül rendelte, és a lelkek és vala­mennyi egyházi méltóság gondviselőivé és az isteni szentség számtartóivá és kiszolgál­tatóivá tette

 

3. §. Náluk nélkül nincsenek királyok, sem fejedelemségek. Az ő közbenjárásukra eltöröltetnek az emberek bűnei. Ha őket igazán szereted, kétségtelenül önmagadnak használsz és királyságodat tisztességgel kor­mányozod ; az ő kezökbe adatott ugyanis a hatalom megkötni minket a bűnben és feloldani a bűntől.

 

4. §. Örök szövetséget kötött ugyanis velük az Isten, az emberektől elkülönítette őket, a saját nevének és szentségének része­seivé tette és megtiltotta, hogy az emberek őket megfeddhessék. Dávidért, az istentette királyért, ne sértsétek meg az én fölkentjeimet ! stb. Sérti pedig Isten fölkentjeit az, aki isteni és kánoni szabályok ellenére egyházi rendű férfiakat hamis váddal mocskol be és nyilvánosság elé hurcol; ettől egyáltalán tiltalak fiam, ha boldogan akarsz élni és királyságodat megbecsülni; mivel az Isten különösen ilyesmiken botránkozik meg.

 

5. §. Ha azok közül, akikről itt szó van, valaki történetesen, ami távol legyen, olyan vétekbe esnék, amely feddést érdemel, dor­gáld meg őt háromszor-négyszer egyedül négyszemközt, miként az evangélium paran­csolja. Ha a bizalmas intelem nem használ, akkor fenyítsd meg nyilvánosan, e szerint: Ha nem hallgat rád, mondd meg az Egyháznak. Ha ezt a sorrendet követed, koronádat na­gyon dicsőségesre fölmagasztalod.

 

NEGYEDIK PARANCSOLAT.

A hercegek és bárók illendő megbecsüléséről

 

A királyság negyedik dísze a hercegek, bárók, grófok, katonák; nemesek hűsége ; bátorsága, serénysége, előzékenysége, meg­bízhatósága.

 

1. §. Mert ők a királyság védelmezői, a gyöngék oltalmazói, az ellenség legyőzői, a monarchiák növelői.

 

2. §. Legyenek ők neked, fiam, atyáid és fivéreid.

 

3. §. Senkit közülök szolgaságra ne vess és szolgának ne nevezz. Legyenek ők kato­náid, de ne szolgáid. Harag, kevélység és irigység nélkül, békességesen, emberségesen, nyájasan uralkodj rajtuk, mindig észben tartva, hogy minden ember azonos egy lényegű és hogy semmi sem emel föl, csak az alázatosság és semmi sem aláz meg, csak a kevélység és irigység.

 

4. §. Ha békességes leszel, akkor királynak és király fiának hívnak és szeretni fog minden katonád; ha haragos, kevély, kötekedő, békétlen leszel és hatalmaskodol a grófok és hercegek fölött, akkor katonáid ereje kétségkívül királyi méltóságod romlá­sára válik és idegenek kezére juttatják királyságodat.

 

5. §. Ettől tartva, az erények szabályai szerint igazgasd grófjaid életét, hogy a te szereteteddel övezve, ellenkezés nélkül ragaszkodjanak mindig a királyi méltósághoz, hogy a te királyságod mindenkor biztonságos legyen.

 

ÖTÖDIK PARANCSOLAT

A türelem erényének gyakorlásáról és a törvény­kezésről.

 

A türelem és a törvénykezés gyakorlása ötödik ékessége a királyi koronának.

 

1. §. Dávid király és próféta mondja Isten, a te ítélőerődet add a királynak. És ugyanő másutt: A király tisztessége szereti az ítélke­zést. Pál apostol a türelemről mondja: Tü­relmesek legyetek mindenkihez. És az Úr az evangéliumban : Türelmességtekben fogjátok bírni lelketeket.

 

2. §. Erre törekedj, fiam ! Ha tiszteletet akarsz királyságodnak, szeresd a törvényke­zést ; ha bírni akarod lelkedet,¹ légy türelmes.

 

3. § Valahányszor, édes fiam, a te ítélkezésedre méltó ügy, vagy főbenjáró cselekmény vádlottja kerül eléd, ne vidd azt türelmetlenül, vagy ne esküdözzél, hogy őt meg­bünteted ; ingatag és törékeny lenne az ilyesmi; mivel ostoba fogadalmakat meg kell törni ; sőt te magad ne ítélkezz, hogy kisebb jelentőségű ügyekkel való foglalkozás királyi méltóságodat be ne szennyezze ; az efféle ügyet küldd inkább a bírákhoz, akiknek az a feladatuk, hogy ezt a törvény szerint el­intézzék.

 

4. §. Óvakodj attól, hogy bíró légy, örülj, hogy király vagy és annak neveztetel. A türelmes királyok uralkodnak, a türelmetlenek zsarnokoskodnak.

 

5. § Ha mégis olyan ügy kerül eléd, amelyben ítélkezni méltóságodnak megfelel, abban ítélkezzél türelemmel, irgalommal és szánalommal, hogy az koronádnak dícséretére és díszére legyen.

 

HATODIK PARANCSOLAT.

A külföldiek befogadásáról és a telepesek ellátá­sáról

 

A telepes és jövevény férfiak haszna oly nagy, hogy a királyi méltóságban méltán bírhatja a hatodik helyet.

 

1. §. Honnan gyarapodott kezdetben a ró­mai birodalom és honnan voltak fenségesek és dicsők a római királyok, ha nem onnan, hogy sok nemes és bölcs sereglett oda külön­féle tájakról a Róma mind a mai napig szol­gaságban lenne, ha Aeneas ivadéka szabaddá nem tette volna..

 

2. §. A telepesek különböző országokból jönnek, tehát különböző nyelvet és szoká­sokat, különféle tudományt és fegyvereket hoznak magukkal, melyek mind a ki­rályi udvart díszítik és teszik naggyá, egy­ben elrettentik némely idegenek arcátlan­ságát.

 

3. §. Egynyelvű és egyszokású királyság¹ gyönge és törékeny.

 

4. §. Tehát parancsolom neked, fiam, hogy jó akarattal lásd el és tisztességesen tartsd őket, hogy szívesebben nálad éljenek, mint másutt lakjanak. Ha ugyanis te azt, amit én építettem, lerombolni, vagy amit összegyűjtöttem, szétszórni törekednél, királyságod kétségtelenül a legnagyobb kárt szenvedné. Hogy ez ne történjék, mindennap növeld királyságodat, hogy koronádat mindenki felségesnek tartsa.

 

HETEDIK PARANCSOLAT.

A tanács jelentőségéről.

 

A királyok emelvényén a hetedik helyet a tanács követeli.

 

1. §. Mert a tanács állít királyokat, kor­mányoz királyságokat, védelmezi a hazát, vezérli az ütközeteket, nyeri a győzedelmet, űzi el az ellenséget, szerez barátokat, alapít városokat és rombolja le az ellenségek táborait.

 

2. §. Mivel pedig a tanácsokban azért van haszon, mert úgy látom, hogy nem oktalan, pöffeszkedő és középszerű férfiaktól kell tanácsot kérni, hanem a nagyobbakat és job­bakat, felsőbbeket és a legtiszteltebb véneket kell meghallgatni és véleményüket összecsi­szolni.

 

3. §. Azért, fiam, ifjakkal és kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, vagy tőlük taná­csot ne kérj, csak idősebbektől, akik koruk­nál és bölcsességüknél fogva az illető ügy te­kintetében tanácsadásra alkalmasak. A ki­rályok tanácsai a bölcsek szívébe legyenek zárva, ne a balgák szelességében burjánozza­nak.

 

4. §. Ha bölcsekkel jársz, bölcsen fogsz cselekedni; ha balgákkal veszed magad körül, velük társulsz; már a Szent Lélek kijelentette Salamon által : Aki bölcsekkel jár, böl­csek barátja lesz és nem a balgákhoz lesz hasonló. Dávid is zengi: A szenttel szent leszel, és az ártatlan férfival ártatlan leszel, és a vá­lasztottal választott leszel, és a feslettel feslett leszel.

 

5. §. Mindenki abban gyakorolja magát, ami a korához illik, tudniillik az ifjak a fegyverforgatásban, a vének a tanácsolásban.

 

6. § Egészen azonban mégsem kell az ifjakat a tanácsból kirekeszteni. De vala­hányszor tanácskozásba bocsátkozol velük, hasznavehető tanácsukat is mindig terjeszd az öregebbek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség szabályához mérjed.

 

NYOLCADIK PARANCSOLAT

Hogy az ősöket követni kell és a fiúk engedelmeskedjenek szüleiknek.

 

Az ősök követése a királyi méltóságban a nyolcadik helyet bírja.

 

1. §. A legnagyobb királyi ékesség, tudd meg : követni az előbbi királyokat és utánozni a tisztes szülőket. Aki ugyanis megveti ős­atyái törvényeit, s az isteni törvényeket sem tiszteli, elpusztul. Mert az apák azért apák, hogy gondoskodjanak fiaikról ; és azért fiúk a fiúk, hogy engedelmeskedjenek apjuknak.

 

2.  §. Aki apjának ellenszegül, Isten el­lensége az. Az engedetlenek ugyanis Istennek szegülnek ellen. Az engedetlenség szelleme szétszórja koronád virágait. Az engedetlen­ség az egész királyság veszedelme.

 

3. § Azért édes fiam, apádnak ren­deletei mindig szemed előtt legyenek, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplők irányítsák. Az én szokásaimat, melyeket tekints a királyi méltósághoz illőknek, minden kételkedés bilincse nélkül kövesd ; mert nehéz lesz e tájon¹ megtartanod a királyságot, ha nem utánzod az előtted uralkodó királyok szokásait.

 

4. § Kormányozná-e görög a latinokat görög szokások szerint ? Avagy kormá­nyozná-e latin a görögöket latin szokások szerint? Nem. Azért kövesd az én szokásai­mat, hogy a saját néped kiválónak tartson és az idegenek dícsérjenek.

 

KILENCEDIK PARANCSOLAT.

A könyörgésről és annak módjáról.

 

Odaadó könyörgés a király javának leg­főbb eszköze, azért a kilencedik és a királyi méltóság kilencedik szabálya róla szól.

 

1. §. A szüntelen könyörgés eredménye a bűnöktől való megtisztulás és bűnbocsánat. Tehát fiam, valahányszor Isten imádására

Isten templomába sietsz, Salamonnal, király fiával, magad is király, mondjad mindig Küldj Uram bölcsességet a te nagyságod székéről, amely velem legyen és velem dolgozzék, hogy tudjam, mit fogadsz szívesen minden időben. Továbbá : Uramatyám és életem Istene, ne hagyj el engem gonosz gondolatok közt. Ne adj szemeimnek kevélységet és a gonosz vágyakat fordítsd el tőlem Uram. A vágyaktól ments meg engem és ne adj át engem,- Uram, tiszteletlen és esztelen léleknek.

 

2. §. Ezzel a könyörgéssel éltek a régi királyok. Te is használd ugyanezt, hogy Isten összes bűneid eltörlésére méltasson, hogy mindenki leglegyőzhetetlenebb királynak nevezzen.

 

3. §. Imádkozz azért is, hogy a henyeséget és restséget távoztassa tőled és adjon neked minden erényben támogatást, hogy azzal látható és láthatatlan ellenségeidet legyőzzed, hogy biztonságban és ellenségeid minden támadásától menten, békességben fejezhesd be életed folyását minden alattvalóddal egyetemben.

 

TIZEDIK PARANCSOLAT.

A kegyességről és irgalmasságról és a többi erényekről.

 

Az erények gyakorlása díszíti a királyok koronáját és ez a parancsolatok közt a tizedik.

 

1. §. Mert az erények ura maga a királyok királya. Miként tehát az ő mennyei seregének teljessége tíz karból áll, akként a te életed forgásában is tíz parancsolatod legyen.

 

2. §. Legyen a király kegyes, irgalmas és a többi erényekkel megtelt és ékes. Mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött ki­rály hiába követel magának király nevet, zsarnoknak kell az ilyet mondani.

 

3. §. Ezért hát, édes fiam, szívem gyönyörűsége, jövő sarjadék reménye, kérlek, parancsolom, hogy mindenkor és mindenben kegyességgel eltelve, ne csak szüleid és rokonaid, vagy fejedelmek, vezérek, gazdagok, szomszédok és honfiak iránt légy jóindulatú, hanem idegenek és mindenki más iránt is, aki hozzád fordul. Mert a kegyesség alkotásai vezérelnek téged a legfőbb boldogságra.

 

4. §. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, mindig szívedben hordozva az Úr ez intését : Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.

 

5. §. Türelmes légy mindenkihez; ne csak a hatalmasokhoz, hanem a hatalom­nélküliekhez is.

 

6. §. Légy végül erős abban, hogy szer­fölött se a jó szerencse föl ne emeljen, se a balszerencse le ne sújtson.

 

7. §. Légy alázatos is, hogy az Úr téged felmagasztaljon itt és a jövendőben.

 

8. §. Légy mérsékletes és módfelett sen­kit se büntess vagy kárhoztass.

 

9. §. Légy szelíd, hogy az igazságnak soha ellen ne szegülj.

 

10. §. Légy tisztességes, hogy soha senkit szándékosan meg ne gyalázz.

 

11. §. Légy szemérmes, hogy a bujaság minden mocskát, mint a halál gyötrelmeit, elkerüld.

 

12. §. Mindezek, amiket föntebb érin­tettem, alkotják a királyi koronát. Náluk nélkül sem itt nem uralkodhat senki, sem az örök királysághoz el nem juthat.

 

 

VÉGE