Úr Jézus Krisztus sziletetinek^[26] utánna olly mint száz héján ezer esztendő felé írván, mikoron tebb országok között, úgy, mint ez ország krónikájában talállyok, az szittyai magyarok Konstantinápolyt és egész Görögországot fel dulták volna és ez világon szerte szerént keresztyénségben is sok pusztaságot töttenek volna, miért ők pogánok valának, vala azon időnek utánna egy hatalmas kapitán, fejedelem, kinek Takson vala neve és mind egész alföldet, Rác-országot, mind Görögországig hódoltattya vala és lakása vala Takson-őrénné az alföldön.^[27] Ez fejedelemnek idő jártában lének két fiai, Gyejsa és Mihály. Ez Mihály fejedelemnek lének esmég két fiai: eggyiket nevezé Kopasz Lászlónak, az másodikat Vászulnak. Kopasz Lászlónak idő jártában lének három fiai: András, Béla és Levente. Bélátúl lén Szent László Lengyelországban, kiről nyilvábban vagyon meg-írván Szent László király életében.

Taksonnak, az első fiátúl, kinek vala neve Gyejsa, azon időben, mikoron Krisztus sziletetinek utánna irnának kilenc száz hatvan kilenc esztendőben, úr Istennek kivált képpen való malaszttyából szileték Szent István királ. Szent István királtúl, tebb fiai között szileték az édes szíz Szent Imre herceg, kinek szentséges életét, ha Isten egésségben hagyand^[28] az ő szent innepe napján meg hallyok nyilvábban. Mastan emléközjünk az ő szent attyának, méltóságus szent életéről. Mikoron azért bódogságus Szent István királ fel-serdűlt ember korában jutott volna, gyoropodik vala mint mennyből adatott nemes magzat, szent ajándék, mind úr Istennek, mind embereknek látására jó elkőcsben, jámborságban, szent malasztban, isteni félelemben és szeretetben és mindennek utánna szentséges életben, lelkét éltetvén ájotatus imáccságokkal, elméjét mennyei gondolatokkal, ez világi testi életét szent bejttel, vigyázással és szarándok járással: felette kilemben honnem az mastani urak, fejedelmek és nemesek. Mikoron azért úr Isten az királságban meg erőssöjtötte volna, ottan pokolbeli sátán utánna erede, hogy el ejtené, mert nehézzé tartya vala, hogy az ő szent érdemének miatta ez országot kezéből ki szalasztotta volna. Vala azért ez időben Somogyságban egy pogán hatalmas herceg, kinek Kuppán vala neve, az régi Kopasz Szirind^[29] fejedelemnek maradéka, ki még Szent István attyának éltében is erőssen uralkodik vala mind egész Somogyságban és Zalaságban.

Mikoron Szent István királnak attya, Gyejsa, ki múlt volna, támada fel ez gonosz kegyetlen herceg akarván Szent István király annyát^[30] gonosság szerént magának venni, az szent királt megölni és^[31] mind ez egész országnak uraságában esni. Szent István királ hallván az gonosz szándékot, egyben hívá az magyari urakat és dicsőséges Szent Márton pispeknek segödelmét kérvén, ki szállá Kuppán herceg ellen és tevé hadnaggyá Vencellinus nevő urat, ki jött vala hozjá Németországből. És mikoron nagy erős itközetöt töttenek volna, úr Istennek irgalmasságából adaték az diadalom Szent István királnak. És azon hadban Vencellinus hadnagy meg ölé Kuppán hercegöt, kiért nagy sok ajándékot és tisztösségöt vén az szent királtúl. És a gonosz, hitetlen somogyi ispánt^[32] vágatá néggyé Szent István királ: eggyik részét küldé isztragomi^[33] kapura, az másodikat Veszprimé, az harmadikat el-fel Győré, az negyediket el-bé Erdélben, miért mind az egész országnak ellensége volt.

Másod hada Szent István királnak lén erdéli vajdával, kinek Gyula vala neve, kinek leányátúl való vala Szent István király, kinek Sarolt vala neve, Gyejsának felesége. Mikoron azért irnának ezer két esztendőben, Szent István királ nyomoték erdéli vajda ellen. És mikoron meg győzte^[34] volna, foga meg Gyulát mind asszon feleségével és két fiaival, kídé be Magyar-országba fogva, mert annak elétte gyakortá való izenettel és írással intötte vala őtét, hogy lenne keresztyénné és szennék meg^[35] ez ország háborgatásátúl. De soha reá nem hajthatá, hanem az hitetlenségből nagy erőszak^[36] és úgy mint akarattya ellen, mint ő hozjá tartozót, ki hajtá és meg keresztölteté. Annak utánna jámborúl élvén, úgy tartá, mint jó attyát és holtok után Fejér-váratt nagy tisztösséggel temetteté el. És Erdénség az időtül fogva Magyar-országhoz hallgatott mind ez ideiglen.

Harmad jeles hada lén Szent István királnak az bologárok és oláhok ellen Havas-Alföldében,^[37] kikkel annyéval erőssebben viaskodék, míg erőssebb helyen lakoznak vala, kiknek fejedelmök Keán vala.^[38] De mikoron meg gyézte vala őket, nagy mondhatatlan kéncsöt és kazdagságot nyere és az országot adá tisztűl egy régi ősinek, kinek Szoltán vala neve. És haza jöve az szent királ nagy nyereséggel Magyar-országban. Az Szoltán fejedelem kedég Havas-Alföldében^[39] nagy erekes lén és hatalmas, kitűl származának az szoltánok és ez országtul el szakadván nagy sok nyomorúsággal fizetek meg az jó tételt.^[40] Szent István kedég az nagy nyereségből nagy sok szent egyházakat és kalastromokat rakattata ez országban úr Istennek, asszonyunk Szíz Máriának és az mennyei dicsőségös szentöknek tisztösségökre, kiket kilemb-kilemb valálokkal,^[41] és kívűl-belől való szépségökkel meg-erősöjtvén, kiket az mastani jobbágyurak és nemesek fel égetnek, el pusztojtnak és magoknak foglalnak, kiknek bosszú állója az teremtő úr Isten.

Ennél sokkal több hadakozási voltanak bódog szent királnak ez szegén országnak ótalma mellett, kiket ha mind meg írnánk, idő sem szenvedné. Annak okáért késálkoggyunk^[42] arról ő szent neve dicséretire, melly szorgalmas lett legyen mind ő asszon feleségével Késlával^[43] szent-egyházaknak gond-viselésében. Úgy olvastatik rólok az ország krónikájában, hogy minden esztendőben el járják vala ez országot^[44] meg-látogatván, nézögetvén minden szent-egyházakat, kikben kívül-belől ha mi fogyatkozást láttának, addég onnen el nem mentenek míg szerével meg nem épöjtették. Azonképpen Késla kerálné asszon mise mondó ruhákat, oltár őtözetöket, kereszteket és egyéb egyházi-béli ruhákat meg-nézögetvén meg ujogat vala. Továbbá egyházi népekről és fejedelmekről az szent királnak olly nagy gongya vala, hagy ennen maga meg látogatta őket, vizitálta, egzaminálta, ha jól él, avagy gonoszúl, ha anya-szent-egyházhoz lát, ha vigyáz az szegén népön, ha pásztorságát szerével^[45] viseli, akár papok voltanak, avagy kalastromban lakozó barátok. Ha kit látott, hallott restnek, tunyának lenni, meg feddötte, korrigálta, ha kit látott, hallott szent életűnek lenni, azt lelke szerént szerette és élt tanácsával. És érsekké, pispekké emelte, szentölte őket, mint olvastatik, hogy Szent Mártonból, az apátúr szerzetből isztragomi érsekké választa egy szent életű frátert, kinek Sebestyén vala neve, kalacsai érsekké fráter Asztrikost, pécsi pispekké fráter Maurost, illyen szent atyákat, kik nem pusztojtottak mint az mastaniak, kik gonosságra nem költötték az szent-egyház jószágát, mint az mastaniak, kik el nem rekkentötték^[46] Krisztusnak részét, jószágát, mint az mastaniak, kik sem hásártra,^[47] sem torkosságra, sem drága ruházatokra nem vesztögették az szent alamisnát, mint az mastaniak: annak okáért minemő jámborságában és szent életben éltenek az régiek, nyilván vallya anya-szent-egyház. Viszon ellen az mastani országló és egyház biró fejedelmekkel pokol, nem mennyország telik bel. Mert Szent Gergel doktor mondása szerént annyé halárra méltók, mennyé sok számtalan, gonosz törvént, hamisságot és förtelmes példát holtok után hattanak.

Továbbá melly nagy irgalmas szivő volt bódogságus Szent István királ, nyilván meg ismertetik, kiről úgy olvastatik, hogy minden koron ő királi aranyas erszénye tellyes volt arany forinttal és pénzzel. Soha olly szegén hozjá nem jühetett, avagy csak látott volna úton el múlni is, hogy hévon^[48] el bocsátotta volna. Egy éjjel kedég fel kele és méne közikben az szegényeknek egy szakcsó^[49] pénzzel. Hogy az szegények azt látták volna, reá rohanának és mind pénzét el ragadozák, mind szép királi ősz szakálát ki szaggatták, hogy mikoron azt szenvette volna az Isten emböre és Krisztusnak Jézusnak vitéze, nem alojtá^[50] tiszteletlenségre és bosszúságra. De nagy eremmel és hála adással az édes teremtő úr Istennek szent sziléje képe eleiben méne és térdre esvén, monda nagy fel szóval és sírással: "Ó, mennyei dicsőségnek királné asszonya és énnekem! Íme, kit te királlyá tettél, az te vitézid minemő tisztösséggel illeték! Ha ellenségem tötte volna rajtam, hát te szent segedelmeddel meg állanám bosszúmat. De ezt kivánom én nekem az erek bódogságban meg-fizetni Idvezejténknek mondása szerént: »Ti fejetöknek egy haj szála sem vész el.«" Hogy ezenképen imácságát el végezte volna, az szent királ szívében meg vigasztaltaték asszonyunk Máriátúl és nagy hála-adással házában méne.

Immáron lássok meg, miképpen az angyali szent koronával megkoronáztaték. Az időben, mikoron Gyejsa meg holt volna, négyed esztendőre kelvén kildé bé kalacsai érseket Rómában úr pápához, kinek Asztrikus, avagy Anasztázius Lestá^[51] vala neve, hogy ez újonnan való keresztyéneknek Magyar-országon kildene pápai áldomást,^[52] hogy a minemő szent-egyházakat rakatott volna, szentöltetnék meg és egy királi koronát, kivel szentöltetnék fel az királságra, mert még csak választatus volna. Azon időben másfelül Miska is, lengyel királ úr Istennek malaszttyából keresztyénné lett vala és ugyan azért, az az királi méltóságnak koronázattyáért kildött vala be úr pápához, kinek immáran meg szerzette vala az szent koronáját. És melly napon, ki akarná kildeni az lengyel királnak követit, azon éjjel Istennek szent angyala meg jelenék úr pápának álmában mondván: "Az koronát, kit szörzöttél, hónapi napon ismeretlen népnek követi jűnek hozjád, kik koronát kérnek az ő fejedelmöknek atyai áldomással, és kétségnél kil^[53] azoknak aggyad, mert őtet illeti az ő nagy érdemes voltának miatta." És azonképpen Asztrikus érsek másod napon úr pápához bel-jutván és az követségöt meg-jelentvén minden volta képpen, hogy azt hallotta volna úr pápa, nagy erembe lén rajta és mindent meg engede nagy atyai szeretettel és az angyali koronát néki adá, annak felette egy arany keresztöt, hogy szent királ előtt hordoznák, az szent-egyházakat kedég, mint akarná, úgy szentöltetné. És monda: "Jóllehet én szent apostol helyött legyek, de méltán Krisztus Jézusnak apostola, ki miatt ennyé népet hajtott meg az úr Isten." Annak utánna Asztrikus érsek nagy eremmel haza jőve szent királhoz és az Lengyel-országbeli királnak más koronát szereztete. Minemő szent életben élt legyen kedég dicsőséges Szent István királ mind holtig, ki jelenteti igéről-igére kivé. Azt láttyok, hallyok, hogy még sem jobb, sem ollyan Magyar-országban nem támadott, kiben annyé irgalmasság és igasság lett volna, kiknek miatta méltán érdemlé az szent mennyei konfesszorságot, ez világi és mennyei szent koronát és mind egész keresztyénségben való dicséretes fel-magasztalást.

De mikoron az kegyelmes úr Isten meg akarta volna nyugotni az sok munka után ő hív, szerelmes szolgáját, először illyen nemő mennyei csodával akará az ő szent halálát ki jelenteni. Az időben mikoron írnának ezer huszon két esztendőben, nagy sok égetések lesznek vala ez országban, nagy feld indulások és Áldozó másod napján olly mint tiz hóra felé két fényes napok láttatának az égen. De annak utánna eggyé lének esmég. Kik sirattyák vala az szent királnak halálát és ez szegén országnak halála után való veszedelmét, kik mind bel telének, mint az ország krónikájában meg vannak írván.^[54]

Mikoron azért az szent királ úr Istennek irgalmassága szerént és az ő szent érdeme szerént minden ellenségit meg győzte volna, körül való országbeliekkel békesége lett volna, miért az isteni szolgálatot felette igen szereti, ájojtya vala,^[55] gondollya vala ennen magában, hogy ez sok ez világi gondot le vetné róla és ő vénségében mindenestűl fogva úr Istennek adná magát, csak lelkiekben lenne foglalatus és az ő szerelmes fiának adná az szent koronát mind az ország gongyával, mert láttya vala, hogy méltó és elég volna reá és mindenek felette szeretnék és tisztölnék az ő nagy szentséges életének és erkőcsének tekélletességéért. De nem tuggya senki az úr Istennek titkát, tanácsát. Nem véli vala az szent királ ő szent fiával, mit akarna tenni az felséges mennyei királ ő királ szolgáival. Elől vevé az szent királnak akarattyát úr Istennek akarattya és szíz Szent Imre királt hamar annak előtte ki vévé az világból, mert ollyan szeplőtelent és minden jószágos mívelködetnek patikáját méltóbb vala menyországban fel-magasztatni, honnem^[56] ez halandó világon királlyá emelni. Inkább illeti vala az nemes kéncsöt Krisztusnak tárházában helyhöztetni, honnem kilemb-kilemb ez világi gondoknak miatta meg fejtetni.^[57] De mikoron hallották volna az szent királ fiának halálát, mondhatatlan nagy keserűség, bánat és siralom támada mind ez egész országban, nagyobban kedég az ő édes szileinek. Annak okáért látván az szent királ, hogy reménségétűl meg fosztatott volna, nagy gondban esék, annak utánna nagy betegségben, kinek halál is lén az utóllya, mert senkit nem lát ő rokonsági közzől az királságra ő természeti szerént méltónak és elégnek lenni. Ez ország-béli nép kedég felette fajtalan^[58] vala és hajlandó minden gonosságra. Mikoron azért látná, hogy úr Istennek akarattya el közelgett és naponkéd el fogyatkozik erejiben, kildé igen hamar egy Buda nevő ispánnyát, Egyöd fiát az ő attyának öccse fia után, kinek Vászul vala neve, kit azon időben ő gonosságáért tartat vala nitriai pispeknek fogságában, míg magát meg jobbojtaná, hogy hozjá hínák, miért, hogy egyéb közelben való vér nem lelettetik vala és néki adná az királságot, míg meg halna. Hogy Késla királyné asszon hallotta volna királnak akarattyát, meg bosszúlá és tanácsot tarta Budával, miképpen Vászult el veszthetnék és az királságot az királné asszon rokonságának szerezhetnék, Péter királnak. Igen hamar Budának fiát, kinek Sebüs^[59] vala neve az királ követinek előtte el kildé és Vászulnak ki tolatá szemeit azon temlecbe és fileit ónnal be enteté, kit mikoron azonképpen szent királ elében vittenek volna, látván az kegyetlenségöt annál is inkább meg búsula és halárra nehezödék. És bel hivatá az egyházi fejedelmeket és kik akkoron jelen valának paraszt urakat, kik mind úr Istent fellyebben félnék, tisztölnék és nagy édes atyai beszéddel utolsó testámentom szerént kéré és inté őket, hogy ollyat tennének királlyá, ki elég volna reá és hogy az szent keresztyén hitöt el ne hadnák,^[60] kit fel vettenek volna, mindenben igazság szerént élnének, isteni és egymáshoz való szeretetben állhatatosok lennének, szent alázatosságban járnának és kivált képpen ez szegén keresztyén országot ellenségtűl ótalmaznák. Annak utánna fel emelé ő édes kezeit, szemeit és szivét-lelkét mennyeknek szent országára és nagy siralmas és nagy kenyörületes szóval monda: "Ó, mennyeknek királné asszonya, Istennek szent Annya, és ez világnak meg épöjtő nemes Asszonya, dicsőséges Szíz Mária, te szentséges kezeidben és oltalmad alá adom és ajánlom anya-szentegyházat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetembe és ez szegén országot mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben, hogy en te legyél Asszonyok, és ótalmok és az én leikömet te szent markodban." Annak utánna szentséget vén hozjá és meg keneték. De miért azon napokban anya-szent-egyház illi vala Nagy-Bódog-Asszon innepének oktáváját, annak okáért nagy jó hitben, bizodalomban, tellyes lelki nemes jószágokkal és mennyei koronára való érdemmel úr Istennek és asszonyunk Szíz Máriának ki bocsátá lelkét és szent angyaloknak seregében nagy édes énekléssel az erek bódogságra viteték, azon időben, mikor Krisztus sziletetinek utánna írnának ezer harminc négy esztendőben.^[61] És lén nagy eremek rajta az mennyei szentöknek, szent angyaloknak, hogy ollyan nemes, érdemes szent konfesszor ment volna az ő társaságokban mind ő szent fiával. De viszont ellen lén nagy sírás, óhajtás ez szegén országbéli új keresztyéneknek, hogy ollyan szent és kegyes attyoktúl meg váltanak volna. És Magyar-országban minden öröm, vígasság nagy keserüségre változék és minden rend-béliek nemessek, nemtelenek, szegények, kazdagok hegedűlést, sípolást, dobolást, táncot három esztendéég meg tiltottak lenni, de mindenek gyászolák nagy sírással az szent királnak halálát. De az ő keserűségök végre eremre téré erekkűl-erekké. Mert mikoron Fejér-várott el temették volna, gyakortá éjjel, veternyének idejin az ő szent koporsójánál angyali szép éneklésöket hallnak vala és nagy édes illatokat éreznek vala. Mikoron azért ott azon helyen negyven öt esztedéég nyugodott volna kanonizálásnál kíl, úr Istennek akarattyából, ki meg akará mutatni az ő hiveinek érdemes voltokat, úr pápának, ki azon időben vala, méltónak láttaték magyar országbéli nemes szentöket fel-emelni helyekről és tisztöletesb herre helyhötni és meg kanonizálni.^[62] Azon időben kedég birja vala az angyali szent koronát dicsőséges Szent László királ, ki mikoron úr pápának levelét és atyai szent áldomását érdemlette vóna venni, egyben hivá mind egyházi fejedelmeket, mind országbeli urakat. És harmad napi bejtnek és ájotatus^[63] imáccságnak utánna asszonyunk Szűz Mária egyházában gyülvén szent misét szolgálának halottaknak, alojtván sokaktúl, mint ha egyéb bínes embernek teste szerént, az szent királnak is teste porrá lett volna. De bizonyával miképpen mindenek élnek az élő úr Istennel, nem hagyá el az ő szerelmes szolgáit még holtuk után is, ime azért úr Istentűl nagy csoda dolog. Mikoron az koporsónál az marván követ fel emelték volna, olly nagy mondhatatlan szép illat származék ki a koporsóból nem csak azokra, kik ott jelennen valának, de mind az egész várasra, uccánkéd alojtván, mint ha paradicsomba volnának. És mind nagy isteni dicséretre és hála-adásra rémülének. Láták annak utánna, az szent tagok szép verhenyüs vízben nyugosznak, mint ha szép illatú balszamomban förödnének. És nagy, szép, tiszta fátyolban és gyócsban ki szedék az szent kéncsöt és az nagyobbik szent-egyházban vivék, hol mastan tisztöltetik úr Istenben. De mikoron az szent királnak jogját és ujjában való királi gyűrűjét akkoron semmiképpen meg nem lelték volna sem az koporsóban, sem kívül, kit úr Isten az ő szerelmes szolgájának továbbá való dicséretire el enyésztött vala, annak utánna csodaképpen szent angyala miatt ki jelenté elészer egy Merkurius nevő jámbor fráternek, ki szekuláris^[64] pap voltában Fejérvári szent-egyházban kusztosságot^[65] viselt vala. És ő általa mind egész magyar országbéli hívőknek nyilván adá lenni és anya-szent-egyház azon napot szent inneppel illi^[66]41 és tisztöli nagy sok csoda-tételnek okáért. Mert úgy olvastatik ez szent királról, hogy nagy sok dicséretes dolgokat tett vala ő királi kezével, tudnia illik szegényeknek éltetése, foglyoknak és nyomorultaknak meg szabadojtása, mesztelenöket ruházván, szarándokokat bel fogadván, árvákat, özvegyöket meg segejtvén, Krisztusnak vég-vacsoráját ennen két kezeivel szerzi vala meg ő édes Meg-váltójának tanúsága szerént és annak utánna mindennek alamisnát osztogatván, nem hamisan keresettből, de tulajdon igaz jószágából. Ennen magának naponkéd való életét, szikségét meg szaggattya vala, hogy valami szegényeknek és egyháziaknak avagy egyházbéli szolgálóknak bévebben adakozhatnék. Mind ez illyen szentséges dolgokból ismerhettyök, hogy úr Isten az ő szent jogját kivált képpen fel magasztalni akará ez világon, kikből minemű nagy és felséges érdeme és dicsőséges koronája légyen az erek bódogságnak, végére senki nem mehet, hanem hitünkel bírhattyok meg. Melly édes, véghetetlen és halhatatlan, ervendetes dicsőségöt és ezen világon békeségös életöt engeggyen minekünk mi édes szent királunknak érdemének miatta Atya, Fiú, Szent Lélek, egy mindenható úr Isten erekkül-erekké. Ámen.

 

 

Jegyzetek

 

26. sziletetinek = születésének.

27. Takson-őrénné = Taksonőrénél. Taksonyőre ma valószínűleg Taksony (Pest m.) nevű község, ahol a hagyomány szerint a vezér el van temetve. ^[VISSZA]

28. Szöv.: hagyan. Jav.: hagyand.

29. Kopasz Szirind = Szár Szerénd Árpád nemzetségéből, vő. Szentpétery: Scriptores Rerum Hungaricum, II. 381. 1.9.j.

30. A szövegből kimaradt egy szó. Az értelemnek megfelelően "annyát" szóval helyettesíthető.

31. Szövegben: ez. Javítás: és.

32. Szöv.: hispánt. Jav.: ispánt.

33. Isztragomi = esztergomi.

34. Meg gyézte = legyőzte.

35. Szennék meg = szűnne meg, hagyná abba.

36. erőszak = erőszakkal.

37. Szöv.: Havas-elföldében. Jav.: Havas-Alföldében.

38. Szent István a bolgárok és a görögök ellen vezette e hadjáratot, nem pedig az oláhok ellen. Keán = a bolgárok "kán"-ja.

39. L. a 12. jegyzetet.

40. A népies etimológia ezúttal ráhibázott a valóságra, mert a két név között, "Szoltán" és "szultán" között nyelvi összefüggés valóban van (vő. Szentpétery: Scriptores Rerum Hungaricarum. I. 101. 1. 2. j.) - történeti annál kevésbé.

41. valálokkal = helyiségekkel.

42. késálkoggyunk = harcoljunk, foglalatoskodjunk.

43. Késla = Keisla, Gizella.

44. Szöv.: országok. Jav.: országot.

45. szerével viseli = pontosan annak rendje és módja szerint teljesíti.

46. El rekkentötték = megsemmisítették, elpusztították.

47. hásárt = hazárdjáték, szerencsejáték.

48. hévon = hiún, üresen.

49. szakcsó = zacskó.

50. alojtá = tekintette, vélte.

51. Asztrik kalocsai érseket soha nem hívták Anasztáziusnak. Az Anasztázius nevű esztergomi érsek pedig valószínűleg Radla, morva egyházi férfiúval azonos. II. Sylvester pápa eredeti neve: Gerbert de Aurillac volt. A "Lesta" Toldy Ferenc szerint Anasztázius régi magyar neve. ^[VISSZA]

52. áldomást = áldást.

53. kétségnél kíl = kétség nélkül.

54. Áldozó másod napján: Áldozócsütörtökre következő napon. E csodajeleknek aligha volt közük Szent István halálához, mely tizenhat év múlva következett be.

55. ájottya vala = áhítja vala.

56. honnem = hogynem, mintsem, hogy.

57. meg fejtetni = felbomlani, elpusztulni.

58. fajtalan = zabolátlan erkölcsű.

59. Sebüs = Sebös.

60. Szöv.: handák. Jav.: hadnak.

61. Szent István halálát illetően négy évet téved a szöveg.

62. fel emelni helyekről = a szentek földi maradványait exhumálni, kiemelni. Ez az un. "elevatio".

63. ájotatus = áhítatos.

64. szekuláris = világi.

65. kusztosságot viselt vala = sekrestyés volt. Így nevezték különben az őrkanonokokat is, kikre a templomi kincsek, ereklyék voltak bízva.

66. illi = üli.